Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

A szék mögött áll. - 5 hivatalnok. Ahogy a sarkon befordultára, máris megértettem, merről fuj a szél: "Nono, barátocskám, nem a minisztériumba igyekszel te; az után a hói у után szaladsz és lesed a lábát!" Hej, mert nagy kópék vagyu к ára mi, hivatalnokok! Szavamra, bármelyik katonatiszttel felvehetnénk a versenyt! /Felkel, háttal a közönségnek hátra megy, majd visszajön az asztalhoz./ Elég, ha a höl

(gy az orrocskája hegyét mutatja - máris rohamra indulunk. Hgt ez járt a fejenben, amikor egy üzlet elé értem; és egyszerre csak megáll, pontosan ott, egy hintó. Tüstént felismertem. /Balra megy, az ágyhoz./ "Hiszen ez az igazgató hintaja. /Hátra néz./ De neki mi dolga lenne ebben az üzletben? Csakis a lánya lehet... No persze... mit is vásárolna a mi igazgatónk egy ilyen boltban7" /Zene: Sophie-téraa. A baloldali falhoz tánaszkodik./ Meglapultam a falnál. Az inas kinyitotta az ajtót és S kiröppent a hintóból - mint egy kismadár. Jobbra pillantott, balra pillantott, egy villanásnyi időre I láttam a szemát, a szemöldökét... Uramisten! Elvesztem, igen, elvesztem! Hát ki hallott ilyet - ebben az időben kihajtani! /А kályhához megy./ És még mondja valaki, hogy a nők nem bolondulnak a cifraságokért. Nem ismert raeg; igaz, magara is lapultam, ahogy csak tudtam, mert a köpenyem igen piszkos, és ani még rosszabb, a szabása is divatjamúlt. /А köpenye felé néW Mostanság a nagy gallér a divat,