Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

- 33 megtudakolni, nem jött-e meg a spanyol követség, de a postamesternek, annak a tökfilkónak, fogalma nincs semmiről. «Nem, kérem, nom tudok seramiféle spanyol követről, de ha levelet akar irni, a megszabott úron felvesszük". Akassza fel magát I Mi az, hogy levél? Ostobaság! Levelet irni a patikusok szoktak. Talán a spanyol király... ugy levelezik... mint egy közönséges szatócs? Zene. Disietvúltozás. Madrid^ február 3o. Fehér, teljesen kopá cella. Ágy, kübli, zsámoly. Popriscsin belép jobbról, mezitéáb, gosztenyeszin öltönyében, vállán a palást. Nos hát, itt vagyok Spanyolországban; olyan gyorsan T .r ' törtónt az egész, hogy még alig tértem magamhoz. /Távoli zajok az őrültek házában: a lakók kiáltoznak, nevetgélnek./ Ma reggel jelontkeztek nálam a spanyol követek és ón hintóba szálltam velük, Különös. O^yan j * régóta vártam már ezeket a követeket. Honnan moi. t ez a hirtelen sietség? Olyan iramban haladtunk, hogy fél óra múlva már el is értük a spanyol határt. Fél óra hiszen ez szinte 1 ehetetlen,., Igaz, hogy mostanság már egész Európában vasutak vannak... Meg aztán.•• Ч j * a gőzhajó is csak ugy repül a vizén. /Leül a zsámolyra./ Hát persze, hogy lehetséges - itt a bizonyság. Furcsa hely ez a Spajplország; mikor beléptünk az első terembe, egész sereg kopaszra nyirt embert láttam. De rögtön kitaláltam, hogy ezek vagy grandok vagy katonák; azok borotválják a fejüket. Egy valamit viszont 4 roppant furcsának találtam: a főkancellár modorát. Megfogta a karom, belökött egy kis szobába és azt mondta: "Mgst itt maradsz, és ha továbbra is azt '