Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

Óraütés* - 28 • / tam meg* Hirtelen belém csapott a megvilágosodás. Hogyan, de hogyan is hihettem, hogyan képzelhettem, hogy én közönséges címzetes tanácsos vagyok? Én! Hogyan járhatta át agyamat ez áz esztelen, őrült gondolat? Még szerencse, hogy senki nem csukatott a bolondok házába* t: i De most már minden világos előttem. Minden érthető. Azelőtt... azelőtt nem értettem semmit... Iszonyatos volt... Valami ködfátyol burkol с el előlem mindent. • • V ' ' ' ' " És ez az egész abból ered, hogy mindenki azt hiszi! az emberi agy a koponyában székel, holott szó se róla; a szél hpzza a Kaspi-tenger felől. Mavra előtt rögtön * I. feltártam, ki vagyok én. ő, az ostoba liba/ /Feláll./ Mikor megtudta, hogy Spanyolország királya áll előtte /л zsámolyra mellett álV

f Összecsapta a kezét és majd szörnyet halt a rémülettől. Igaz, hogy addig még soha nem látott spanyol királyt. Ezt meg is értettem és ezért igyekeztem megnyugtatni és nyájas szavakkal biztosítottam jóindulatomról; megmondtam, a legcsekélyebb mértékben sem neheztelek rá, araiért néha foltos maradt a csizmám vagy kialudt a tüzem. Hiszen az effajta népség elyah tudatlan. Nem lehet, hiába, nem lehet velük fena• i költ dolgokról értekezni. Megijedt /Leül./, mert szilárdan azt képzeli, hogy minden spanyol király II.Fülöphöz hasonlít! Erre aztán elmagyaráztam, hogy Fülöp ós énközöttem semmiféle rokonvonás nincsen. A minisztériumba nem mentem bc. Vigye el őket az ördög! /összeszedi az újságokat ós balra kimogy,/ Nem, ura^m, engem többé nem fognak meg; én ezentúl nom másolom az ócska irataikat! f