Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

És akad majd itt nem egy kis célzás őreá, aki... Jó, jó, hallgatok már... Lefekszik, November Í

j?. Utcai zajok: óraiitós, kukorókolás. Popriscsin fekszik. Felkel, pongyolába bújik, széthúzza a függönyt. Aztán a kályhára teszi a • Ч vizeskannát, megpiszkálja a tüzet, kivés.i a leveleket a párna alól és leül az asztalhoz. No, nézzük csak. Ez a levél eléggé olvasható. De hiába, van a kalligráfiájában valami kutyás; magam sem tudom, » micsoda. L^ssuk^ Felteszi a szemüvegét. "Kedves Bjelka. Hiába, nem tudom megszokni ezt a pórias nevet. Igazán választhattak volna elegánsabbat is. Bjelka, Zsuzska - phü, de közönséges! N

0de hagyjuk ezt. Nagyon örültem, hogy ezt a levelezést elhatároztuk." A helyesírás kifogástalan, A pontok, a vesszők, még h két bó is - minden a helyén. Az osztályvezetőnk is-megirigyelhetné, pedig már az ember könyökén jön ki, annyit locsog az egyeteméről. Lássuk, mi áll itt tovább: "Nézeten szerint aligha van nagyobb boldogság e földön, mintha gondolatainkat, érzelmeinket, benyomásainkat megoszthatjuk valakivel." Brr, ez a bölcsesőg valami németből fordított műből kérült ide... A cimét elfeledtem. "Mindezt tapasztalatból mondom, jóllehet házunk kapuján tul keveset ismerek a világból. Életem jómódban telik. Úrnőm, akit a papa Sophie-nek nevez, a bolondulá»tg slg szer ?t." Jajajaj! Jó, jó, hallgatok már. "A papa is nagyon sokszor megsimogat. Rendes italom a tea, valamint a haboskávé. Ah, kedvesem, hadd valljam