Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

- 12 Rúgja meg az ördög! /Fel-alá jár, gesztikulál a lapáttal, a tiikörnek beszél«/ Hát az én apám talán közember volt, holmi szabó vagy altiszt? Nemesember vagyok. Én is juthatok feljebb a létrán. Miért ne? /А lapátba söpri a tányér cserepeit./ Csak negyvenkét éves vagyok. A mi korunkban negyvenkét év még csak kezdete a karriernek. Várj csak, barátom! Leszek én még ezredes is, sőt talán még annál is több, ha isten is ugy akarja. Aezet mos./ Lesz nekem még nálad is nagyobb hirem. Te persze a fejedbe tetted, hogy rajtad kivül nincs is más rendes ember, rniüx mi? Adjanak csak nekem egy jó frakkot Rudzstól, köthessek csak olyan nyakkendőt, mint a tiéd ós a lábam nyoI mába se érhetsz. /Visszamegy a lapáthoz,/ Nincs pénzem ez itt a baj. Kimegy. Edétyjcsörömpölés. November 8. Kocsizaj. Popriscsin a kulisszák mögött egy keringőt dúdol. Belép, cilinderben és bő, pelerines fekete kabátban. Néhány tánclépést tesz, meggyújtja hátul a lámpást és leül az ágyra. Zsebéből műsorfüzetet vesz ki és olvassa. "Filéteusz ós Hirocska, a vetélytársak avagy négy vőlegény, egy menyasszony" - valami bolondos orosz alkotása. Igen sokat nevettem. Volt aztán még valami bohózat is; mulatságos versikék voltak benne az ügyvédekről, kUlünösen egy kollégiumi regisztrátorról. Hát ezek a versek igazán nagyon szabadssájuak voltak... Csodálatos, • * hogy a venzura átengedte őket. A kereskedőkről megmondják egészen nyíltan, hogy becsapják az embert és hogy a tisztelt fiacskáik kicsapongó életet élnek, mert hogy befurakodnak a nemesség soraiba. Volt egy roppant szellemes kupié az ujságirók ellen is; kimondja kereken, hogy szeretnek mindent lepocskondiázni és a szerző