Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

- 82 baz örömről kell nektek beszélnem. Igen: az ürömről ée a szeretetről! Azért jöttein, hogy megmondjam nektek Öröm és Szeretet izesebbek, mint a Keserűség és a Gyűlölet. V&lóságos jelmondat ez, amit kapz homlokára vésnek vagy zsebkendőre festenek vagy törpe begóniákból kiraknak. Persze, az élet elhibázott, de az élet jó, nagyon jó. Az is i^az, hogy soha semmi sem kikerül és soha semmi sem jön rendbe, de valljátok meg, hogy néha minden sikerül és minden rendbejön... Nem az én számomra... Vagy mégis, inkább az én számomra!.... Ha a szeretet utáni vágy szerint Ítélek, a képesség szerint, hogy mindent és mindenkit szeressek, ha nekem az élet legnagyobb fájdal mát okozta is, mi lehet ez azok számára, akiknek kiV sebb fájdalmuk van? Micsoda szerelmet érezhetnek azok, akik olyan nőt vesznek el feleségül, akit nem szeretnek? Miféle boldogságot érezhetnek azok, akiket, miután egy órát a házukban töltött, elhagy az imádott asszony? Miféle osodálatot érezhetnek azok a szülők, akiknek gyermekei

4 szörnyen csúnyák? Való igaz« az én kertem nem volt valami vidám az éjjel. Pedig, aki az én kertemet valaha látta, mint ünnepre, ugy emlékezik rá. Hiába tettem néha ugy, mintha Elektra mellettem állna... Beszéltem is hozzá...így i szóltam: lépj beljebb, Elektra! Fázol, Elektra?