Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

г - 81 bÉn már nem vagyok a játékban. Ezért jöhetek elmondani nektek, amit a darab nem mondhat el. Az efféle történetekben nem szokás abbahagyni az egymás mardosását az egymás gyilkolását, csak azért, hogy elmondják nektek» az életnek egyetlen célja van csupán: szeretni. Sőt, igen bántó lenne, ha az apagyilkos, fölemelt kezében tőrrel hirtelen megállna és' magasztalná a szeretetet. De én, aki elhagyottan és vigasztalanul állok itt, igazán nem tudom, mi mást is tehetnék. És én elfogultség nélkül szólok. Soha nem vennék feleségül mást, csak Elektrát és Elektra sohasem lesz az enyém. Én arra szü• lettem, hogy nappal és éjjel egyetlen asszonnyal éljek, és én örökre egyedül fogok élni. Én arra születtelm, hogy mindig, minden évzsakban, maradék nélkül adhassam magamat, és örökké a taagamé maradok. Ez az én wászacjámt nászéjszakám, amit most itt egészen egydül töltök - de köszönöm, hogy itt lehetek - és soha nem lesz másik nászéjszakám. A narancsszörpöt is, amit Elektra számára készitettem, magamnak kellett meginnom» nem maradt egyetlen oseppje sem. Nagyon hosszú nászéjszaka volt! Ki kételkednék szavamban? A baj csak ott van, hogy egy kicsit mindig az ellenkezőjét mondom annak, amit mondani szeretnék. De a mai napon igazán kétségbeejtő lenne, ilyen összeszorult szivvel és ezzel a kesernyés izzel a szájamban - a narancs alapjában véve keserű - ha egy pillanatra is megfelekeznék arról, hogy