Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

Elektra: Asezonys Elektra; Asszony: A koldus: Asszony: Elektra: Asszony: A koldus: \ \ - 162 b­Biztoe vagy benne, hogy nála volt a kard­ja? Hogy nem állt kard nélkül előttük? Láthattad, mikor erre ment! Ezer kardja volt!... Nyugodj, nyugodj св&к meg! Milyen hosszú lehetett az a perc, amikor a medence küszöbén várakoztál, anyám! Nem mesélnél tovább, te koldus. Mindennek vége lesz és servmit sem fogunk megtudni! Egy pillanat!... Most keresi őket!... Na most» eléri őket! Én várhatok... Milyen jó ezt a kis Elekt­rát érinteni! Nekem csak osav argó fiaim vannak. Boldogok az anyák, akiknek leá­nyaik vannak! Igen... Boldogok... Most azonban kiál­tottak! Igen lányom« kiáltottak! Akkor itt a vég, Narsesz asszony és a koldusok kiszabadították Oresztészt... Keresztül sietett az udvaron. Meg sem érintette, meg sem csókolta Elektrát. Bosszul tette. Soha többé nem fogja meg­érinthetni. Utolérte a gyilkosokat, amiit éppen alkudoztak a lázadókkal a márvány fülkében. És amikor Egisztosz kihajolva

Next

/
Oldalképek
Tartalom