Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

- 160 /А koldus s/ Aspzony: A koldue: Oresztesz: Elektra: Asszony: Oresztesz; Elektra: már nem mozdult. Aztán Egisztos, anélkül, hogy gondolt volna rá, kihúzta testéből a kardot, visszafordították és szép szeliden, lassan visszatették a sebbe a kardot. A fiatal Egisztosz hálát érzett a 1. halott iránt, aki másodszorra már ilyen eze liden, ilyen végtelen szeliden hagyta magát megölni. Az ember akár többször egymásután is megölné a királyok királyát, ha csak eny nyiből áll a gyilkosság. De Klyteimnesztra gyűlölete növekedett az iránt, aki olyan os tobán, olyan vadul védekezett, mert tudta, hogy éjszakánként mint lidércnyomást látja viszont azt a mészrálást. És valóban ugy történt, így fizet a bűneiért, Hév éve már, hogy megölte« háromezerszer ölte meg. /Közben az elbeszélés alatt Oresztesz belépett a színpadra. Itt a fiatalember! Milyen szép! Akár a fiatal Egisztosz. Hol vannak ők, Elektra? Drága Oreszteszem! A déli udvarban vannak, A viszontlátásra, Elektra, és mindörökre! Menj, szerelmem.