Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

Oresztesz persze éppen azt álmodja, hogy zuhan lefelé, de ez csupán a szívtől van. I Elektra semmit sem tehet. Ellenben éf királyné hasonlit valakire: azokra a péknékre hasonlit, akik nem hajolnak le elszórt aprópénzükért. Azokra a majompofáju pincsikre hasonlit, amelyek álmukban megfojtják legszebb kicsinyüket, utána meg nyelógatni kezdik, ahogyan a királyné nyalogatja Oreszteszt, pedig nyállal még sohasem csináltak gyereket. Olyan világos a történet, mintha csak ott lenne az ember. Mindent megmagyaráz, ha föltesszük, hogy a királyné kitűzött egy gyémántos raelltüt, és hogy egy fehér macska ment arra. Elektrát a - jobbkarján tartja, mert a kislány már nehéz, a csecsemőt egy kicsit távol magától, a másik karján tartja, nehogy a tü megkarcolja vagy a bőrébe fúródjék... Királyi ékszer nem való dajkáláshoz... A gyerek meglátja a fehér macskát... Hiszen egy fehér cica olyan szép« egy darabka mozgó fehér élet, fehér szőrrel... A gyerek rácsodilkőzik es megbillen... Az asszony meg önzo. Mert amikor látta, hogy a gyerek meginog, nem kellett volna mást tenni, mint kiszabadítani a Jobbkarját, a kis Elektrát messzi