Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

- 64 » /Elektra:/ földre egy gyermeket» mint valami szélütött vénasszony. Sajnáltam Egisztoszt»a kegyetlen zsarnokot, kinek sorsa azjfhogy egy napon nyomorultul pusztuljon el a te csapásaid alatt... Bármilyen okot talál tara is megvetésükre» esendőnek, szánalomraméltónak láttam őket. De mihelyt a megosztott gyűlölet megtisztította, fölcicomázta, fölemelte azt a két embert, > abban a percben szelídnek, engedelmesnek éreztem magam velük azemben, és elbori/ • f totta őket az együttes gyűlölet hullama. Olyan gyűlölettel gyűlölöm őket, amely nem az enyém. Oresztesz: Én itt vagyok és ez a gyűlölet meg fog szűnni. Elektra: Azt hiszed?! Régebben azt hittem, hogy a visszatérésed meg fog szabadítani ettől a gyűlölettől- Azt hittem, szenvedéseimet távolléted okozza. Arra készülődtem, hogy jöttödkor a teljes és tökéletes szeretet legyek. Szeretet mindenki számára« az ő számukra is... Tévedtem. Fájdalmaim I oka ma éjjel az, hogy te itt vagy. És a