Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

/A koldus:/ azt mondta a vezetőknek, hogy minden jól megy és a jövőben is jól fog menni, a háta mögött egy állatot hallott üvölteni, melyet ledöfnek. Pedig nem állat üvöltött, a hanem Klyteimnesztra. Ledöfték» a fia döfte le. Vaktában sújtott a pár fel, behunyt szemmel. De egy anyában, még a méltatlan anyában is minden olyan érzékeny. Nem hivta sem Elektrát, sem Oreszteszt, hanem legkisebb lányát, Krysothémiszt hivta éo annyira, hogy Oresztesznek szinte az volt az érzése, nem a saját anyját, másik nyát öl, És Klyteimnesztra Egisztosz jobbkarjába kapaszkodott. Igaza volt. Még maradék életében egyetlen lehetősége volt, hogy állva maradhasson. De igy meggátolta Egisztosz, hogy a kardját kiránthassa, Egisztosz megrázta Klyteimnesztrát, mert ki akarta szabadítani a karját, de hiába! Klyteimnesztra nagyon nehéz is volt, semhogy pajzsként használhassa, is ott volt az a madár is. Csőrével csipkedte és a szárnyával pofozta. Csupán a balkarjával küzdött, fegyver nélkül, egy nyakékkel és