Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

- 159 bс sárik a márványt. Az is megbosszulhatja magát. Arról a durva karcolásról jöttem rá a bűntényre. Agamemnon feladta a harcot az egyre csúnyábban torzuló asszony és az egyre szebbé változó férfi ellenében. Elhagyta magát. A halálban az a jó, hogy az ember rábizhatja magát. Ebben az árulásban a halál volt az egyetlen barátja. A halálnak olyan családi arca lehetett, hogy azonnal fölismerte. A gyermekeit hivta, először a fiát, Oreszteszt, hogy megköszönje neki, amiért egy napon majd bosszút áll. Azután Elektrát hivta, hogy megköszönje,amikért a halálnak kölcsönadta a kezét és az arcát. Klyteimnesztra erősen fogta őt, a szája hab zott és Agamemnon szivesen meghalt volna már, de nem ugy, hogy az az as&zony az arcá ba és a szakállába köpjön. De Klyteimnesztra nem köpött, hanem sürgött-forgott, mert azon igyekezett, hogy kikerülje a szandálját és ruhája szegélyét nyaldosó vért. Agamemnon azt hitte, a nap forog körülötte. Aztán jött a sötétség. Mert egyszerre csak, jobb és balkarjánál fogva ők ketten a föld felé forditották. A jobb kezén a négy ujja