Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

- 128 b­ki gyémántot vár a nevenapjára és a fénylő napot adják neki. Látod-e a nyugtalanságo­mat, Elektra? E nyugtalanság miatt koc­káztattam a lábamat és a gondolataimat Ar­gosz határain tul... О boldogság! Keletet nem adták nekem! Nem kaptam meg a pestist, a földrengéseket és Kelet éhínségeit. Nyug­godtan mosolyoghatok fölöttük. Az én szom­juságom nen azoké, kik a zöldelő ajkak kö­zött hömpölygő lomha óriás folyam part­/ jára lehajolnak« én inkább a jeges forrás egyetlen cseppjével oltom szomjamat. • .Nem kaptam meg Afrikát sem. Semmisem enyém Afrikából. A néger asszonyok őröljék csak a kölest kunyhóik előtt, élesítse csak kar­mait a jaguár a krokodil pikkely-páncél­ján« kásájuknak egyetlen szemecske je, vé­rüknek egyetlen cseppje sem az enyém. És én éppen annyira örülök az ajándékoknak, ami­ket nem kaptam, mint Argesz ajándékának. Bőkezű elragadtatásában nem adta nekem az Isten sem Athént, sem Olympiát, sem КУké­nét... Milyen boldogság? Az argoszi marhajdc яки piacot kaptam és nem a korinthuszi kincsesházakat.« az argoszi lányok pisze • • J ' • . •

Next

/
Oldalképek
Tartalom