Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

- 127 lött emelkedik. Abban a pillanatban adtátok, amikor a köd felszállt. Az éjszakai őrjárattól fáradtan leezálltam lovamról, nekidőltem a lejtőnek és hirtelen megnutatták nekem Argoszt, Számomra valósággp.1 újrateremtett Argosz volt* ilyennek még sohasem láttam. Nekem adtátok az uj Argoszt Egészen nekem adtátok a tornyait, a hídjait, a fpstjeit, melyek a konyhakertek vermeiből szállnak fel, mint földjének első lélegzetei. Nekem adtátok felröppenő galambjait, mint első moccanásait. Nekem adtátok a csikorgó zsilipeket, mint első kiáltásait. Ebben az ajándékban minden egyenlő értékű volt. Az volt Elektra, az volt az A

rgosz fölé emelkedő nap, a város kilobbanó lámpásai, a templom, a romok, a tó és a cserző-uiühelyek. És az ajándék örökre szólt! Ma reggel örökre megkaptam ezt a várost, mint anya a gyermekét! Ée aggódva kérdeztem: nem nagyobb-e az ajándék ennél? Nem kaptam-e sokkal többet, mint Argoszt? Isten reggel nem nézi az ajándékait* éppigy nekem adHátta volna az egész világot. Borzasztó lett volna. Ugy hatott volna rám, mint annak kétségbeesése,