Giraudoux, Jean: Elektra; Fordította: Galamb György; Q 4003

- 114 lakozom. Köszönöm, Elektra! Az életet adod nekem! Mit fecsegsz? Asszonyok fecsegését. Mindjárt meghallod! Még beszélni is fog? Igen, mind itt vagyunk a tehetségtelen férjeinkkel és az özvegységünkkel. És mind azért törjük míg unkát, hogy kellemessé tegyük az életet és a halált. Ha főtt malátát esznek, sóra, meg mosolyra van szükségük. És ha dohányoznak, a szivünk lángjával kell meggyújtanunk ocsmány szivarjai* kat. Kinek mondod ezt? Láttál-e engem valaha is főtt malátát enni? Hát sóskát, ha ugy tetszik. Vajon a szeretőd nem eezik sóskát és nem szivarozik? Az én szeretőm szájában a sóska ambróziává válik és amit meghagy, örömmel megeszem. És mindaz, amit az én férjem puszta érinf tésével is bepikzkol, az ő kezéből vagy ajkából megtisztulva kerül ki... Én magam ia! És ezt tudja az Isten! Hegtalálta anyám, megtaláltam! \