Szigligeti Ede: A cigány; Q 3678

- 2 Evi: Julcsa: Évii Julcsa: Évi: Julcsa: Julcsa: Evi: Márton: Julcsa: Márton: Julcsa: /beletörődve/ ludas, .anyám, nem vonakodom. Különben nem erőszakolnám. « Köszönöm. Köszönöm, nagyon szépen.•• iattom szerethetted volna 1 étidet, akár még tiz esztendeig... Lett volna más fajtat Más? Vagy no ment volna el, ki tudja, mi történt volna? /Az énekszó most közelebbről hangzik fel; nemsokára ideérnek./ /hirtelen izgalommal/ Jönnek! /a többiekhez/ Segítsetek! bvikém, indulj... be a házba! Erted jöttek! Sirj, csak kedveakém... illik a sirás a men/ss zonyhoz• Ritka monyasszony, aki nom ájul el az esküvője előtt! - z már szokás és meg kell lennie, ha színből is. /mielőtt a házba lépne/ Van rá okom elég... /el./ 2. jelenet /Julcsa, Márton/ /kintről érkezik, alaposan felöntött a garatra; énekel/ Zene: 2o/b / f Mikor ón még legény voltam, A kapuba kiállótt

am, ,gyet-kcttőt kurjantottam, Mindjárt tudták, hogy én voltam, /próza/ Ihaj—csuhaj! Jönnek! ' /rátámad/ Kel ed is itt van? Csakhogy megjött! Nem hallgat cl rögtön! Hogy nem szégyelli magát! Aztán emberül viselkedjék! Úgyis csak parádénak való a háznál! Hát mit vétettem már megint? /rajta tölti ki a mérgét/ Mit? Még kérdezi? Talán nem