Szigligeti Ede: A cigány; Q 3678

- 13 Rózsi: Zsiga: Rózsi: Zsiga: Rózsi: Zsiga: Rózsi: Zsiga: Rózsi: Zsiga: Rózsi: Zsiga: Rózsi: Mást szeretni? - - feledni? Edes lányom, nem jó olyan nagyon elgondolkozni. Ha ón egyszer Peti fiamról, szegény kato naí'iamról nagyon elgondolkoznék, még ezt a kis eszemet is elveszíthetném, /megcsókolja Rózsit/ Szeressük mi egymást, - minket hiába rágalmaznának egymás előtt. Nem, nem szerethet, hiszen elhagyott! Mondd csak: afct felelte, hogy örökre elhagy? Nem, dehogy! Azt mondta: kész feleségül venni! Édesapám! Mit akarsz, galambom? Mért is nevez tk a part menti utat Anna' utjának? /félénken/ Szomorú dolog ez, nem neked való... /elgondolkozva/ Éppen azért való nekem. Egyszer régen... beleölte magát a folyóba egy szépséges szép Anna... akit... /nehezen mondja ki/... elhagyott a szeretője. Igen... tudom már.•. segény anyánk sokat énekelte az Anna nótáját... /belekezd/ Ne, ne dalold ezt most, édes lányom! Szinte látom régen megholt"Anna arcát... /saját tenyerét nézi/... tükörben... Éppen olyan* mint én... /folytatja az éneket/ ' •* f /zene: sz./ /Az ének azonban félbeszakad, mert szinre lép Kurta. 4 zen

e melodramatikusan saz egész rövid jelenet alatt folytatódik, mintegy Rózsi lelkiállapotát festve/