Szigligeti Ede: A cigány; Q 3678

- 11 Gyuri: Rózsi: Gyuri: Rózsi: Zsiga: Gyuri; Rózsi: Gyuri: Rózsi: Gyuri: Rózsi: Zsiga: Gyuri: Rózsi: Gyuri: Rózsi: Szerettél te engein valaha is? Ha látná a szivemet1 A szivedet? Amelyik megcsalt? Azt hazudta, hogy saeretsz! Lehet, hogy serettéi, de nemcsak engem: mást is, mintha két szived volnál Bezárkóztál vele, jelt tettél az ajtóra. » • /haragosan felcsattan/ Tudom én, kik mondják ezt rólam! Ugy, Rózsi, ugyí * - -Kik? az egész világ! Szemtanuk! Tanúm az isten, hogy mind hazugság! Vallja meg inkább, hogy már nem szeret, hogy igy akar menekülni. Szégyellene, igaz? .ogy cigánylányt? Jól Ha nem szeret, én feloldozom... Ne féljen, nem átkozom! Meghalok, de nem átkozom meg... Feloldozol? Bár élne a bátyád, - én csak neki tartozom hogy visszafizethetném valahogy... De te hütlenül megcsaltál! Álhitté? Tudom. De kot az adott szavam. Meglesz a becsületed is, hiszen elveszlek feleségül, hiszen neked csak férj kell! /az apjához szalad/ Apám, hallod ezt? Azt hiszi, hogy igy elfogadom a kezét? Én ártatlan vagyok, de ha nem hiszel nekem, nyomorultabb vagyok a csúszó féregnél! A fiam feláldozta magát érted és te hálából megtöröd a lányom szivét, meg az én szivemet is. Menj innét, há* látlen! Nem vágyom az! Én oltár elé viszem a lányodat... soha egy szó szemrehányást nem teszek... mindent elfelejtek,.. És elhiszi, hogy ártatlan vagyok? Csak ne kérdezz, csak ne kérdezz! De... de megkérdem!