Szigligeti Ede: A cigány; Q 3678

Hej

I he meg roraw muro gadzo, Kért hagytál el, édes csávó? Hej, Devlale, Devlale, elhagytál, Devlale...« /a dal után megjelenik, de folyton visszatokinget, vájjon nem veszi-c- észre az anyja, hogy megint kiszökött/ / súgva szólítja me^ a búsongó öreget/ Zsiga bácsii Kedves szomszéd«.• /felnéz/ Te vagy az?... Mintha az előbb Jeti hegedült volna..» Ki más tudna olyan szépen?... /félénken/ És most? 'it Most? Azt csak a Jóisten tudja! /beszalad/ Csak a térig engedtek, egy lépést se további Jaj* istenem! /eisirja magát/ Mért sirsz, Rózsi lelkem? Jaj, Éviké, a fiam...a fiam! Peti? /felsir/ S az én Gyurim! Peti is? A fiam is! kirabolják tőltm, mosszi-m^sszi Itáliába!... /még most se meri elárulni érzelmeit, csak magába fojtja rémületét/ Jajll Lelkem, kis szomszédasszony, írd lelte magát? Ólyan fehér, amilyen még én sem vagyok! /önmagát is igyekszik megnyugtatni/ Még nem bizonyos i ugye, még nem bizonyos? Már hogy lenne bizonyos? De csak olyan ostoba az én szivem is, mint a megbokrosodó paripás az sem akar átmenni a fahídon, pedig nem biztos, hogy leszakad alatta!