Szigligeti Ede: A cigány; Q 3678

I • i \ \ • - 14 ~ ' V.. f I . . -• ! » . _ t •»•* / /Szám után egészen a kunyhó ajtajához lopózik szinte f I . . -• ! » . _ t •»•* / Rózsi: súgja, hogy őszre ne vegyék/ Rózsi!...Rózsii... Évi: /hozzászalad/ Mondd,, ugye nem haragszik? Rózsi: Hiába is haragudnék... Évi: Anyára nem edged. • Rózsi: Tudja azt ő! "Nem engedik azt az egek..." Évi: Hehát mit csináljak... nem tehetek ellenére... RÓzsi: Tőlem ne kérdezd.,. Julcsa: /megjelenik a ház kapujában/ Mit csináltok ti itt? Évi: Semmit!...Nem, semmit! Julcsa: >; '•';'V ' 'kV " « *Csak.azt lássam, hogy ezzel á cigány Rózsival diskurálsz! Semmi közöd az ilyen kóbor népséghez! * Rózsi: Mindig csak ez«.. ' . Julcsa: Bég szólni mersz? Jobb, he eltűnsz a szemem elől, mert rátokszabadltom a kisbirót, majd az megkérdezi, honnan akad malac a kondérotokba! Rózsi: /szégyenkező, de büszke haraggal/ Szégyelje magát! /majdnem sirva/ Sose voltunk mi tolvajok! Julcsa: Még feleselsz? Hová jutunk, ha a tisztességes embereknek egy ilyen sehonnai visszabeszélhett! Tudom én, hog gazdagyehekre meregeted a szemedet! De csak azt merd! Majd szájára vesz a falu! Rózsi: /nem tud válaszolni, sirva fordul el és a kunyhójuk falához kuporodik/ Julcsa: /Évihez/ Te meg...ha mégegyszer meglátlak ezekkel a cigányokkal...Szerencse áll a házhoz, te mafla! Kurta Gyuri megszeretett! Évi: < bngem? Rózsi: Öt? /ez a kettő szinte egyszerre hangzik/ Julcsa: ""v \ .. " ' *» . - f ' • - v / ' Szóltatok valamit?! ' *' • . • . ' •... * -* " ; •'•'