Szigligeti Ede: A cigány; Q 3678

-2Julcsa: Rózsit Petit Rózsit Peti: Rózsit Peti: Rózsit Petit Rózsit Peti: Rózsit Peti: Rózsi: Petit Rózsit Petit Rózsit Petit Rózsit Petit Rózsit Petit Rózsit Petit Rózsit /hangja/ Mi ez már megint, te lány! Mars az ágyadbal Nem szégyell ed magad?! /A gyertya elalszik, sötét lesz, a hangok eltávolodr nak, Peti leteszi a hegedűt. Csend./ /megjelenik a kis kunyhó ajtajában/ tóért hagytad abba? Minek játszam? Kinek? Nem adott jelt? Adott, de anyja visszaparancsolta. Azért vagy hát ilyen szomorú! Azért. Hát nem szeret Évi ? Nem is tudom igazán.•. Kérdezted már tőle ? Még sohase beszéltünk egymással. Hát akkor hogy érthetnétek meg egymást ?... /a hegedűre/ üz az én szavam s benne a szivem. Sokszor órákig j tszom, - te is hallhattad. Aztán ő kezd dalolni. Ha ez a hegedű sir a kezemben, ő is bus nótával felel. Ha vidám dallamot csalok ki amurokból, ő is vigábban danol. így beszólgatünk mi egymással. Senki se érti,csak mi ketten. így szerettem én meg Évit, igy kértem a szerelmét s igy kaptam a választ: /dúdol/ "Nem engedik azt az egek, Hogy én rózsám, tied legyek..." /kis csend után elgondolkodva megismétli/ De a sors bármerre ragad, Szivem, soha meg nem tagad. Édes húgom, te is busulsz ? Bizony nem tudom, Petikém, mi lesz velem? Téged legalább szeretnek... ágy éve... Kertész Palkó lakodalmán! Te és apánk, ott muzsikáltatok... Mindenki táncolt, csak téged nem hivott senki... Hogy is kértek volna táncba...egy cigánylányt! De aztán egyszercsak eléd állott Kurta Gyuri... /emlékezve/ Táncba vitt... ...s aztán mindig veled járta. Másnap, mikor a kútra mentem, akkor terelte oda a csordát...«Máskor is... Minden nap! R esett nekem! o ez olyan jól