Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 53 A nagyravágyás kérget vont reám, Nem érdekelt szépség és ifjúság: Kevésbe vettem Máriám kezét, A brltt királynő bírását reméltem. MORTIMER: Ismert dolog, hogy nem volt férfi még, Kit ugy kegyelt LEICESTER: Látszatra, És a vége? A széptevés, az utált lelki kényszer Elvitte immár éveim sokát. Bocsássa meg, hogy ajkaimra tódul, A hosszú gyötrelem gyónást kiván! Híresztelik nagy boldogságomat, S irigylik is, mert eltitkolt bilincs, Páváskodó kedvének hízelegtem, Abban tellett el tiz keserves év, Rabszolgamód tűrtem szeszélyeit, Csak bábja voltam önfejű-magának. Egyszer becézett, egyszer elparancsolt, De nékem egy pokol volt igy is, ugy Is: Ezerszemű féltéssel üldözött, Kifaggatott, mint egy vásott fiút, Mint egy lakájt lehordott, - ó, kevés A sző leirni MORTIMER: Gróf, sajnálom önt. LEICESTER: A cél előtt elütnek/ Jő egy másik, Hogy elrabolja kínjaim gyümölcsét. A súlyos évek birtokolt jogát Egy Ifjú, délceg férj orozza el,