Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 48 PAULET: MORTIMER: PAULET: iuOE'JIMER: PAULET: Felém a rang, a cim hiába int: Csak nála, ott az élet kéje mind, 4 Örök gyönyörrel égi kellenek Lengik körül, tüzelve ifjú váft, Ki megpihenhet keblén, már a mennybe ért. De holt javak, mik tőled tellenek. Te azt, mitől az életünk virul, Ha lángoló szívtől a 3zlv kigyúl, S egymásba elmerülnek mindaketten, Egymás ajándékául, önfeledten, Te azt a nagy kincset nem ismered, Még fárfisziv boldog nem volt veled! - Meg kell a lordot várnom, levelét Átadnom, ámbár ehhez semmi kedvem, Ninc3 bennem egy szikrányi udvaronc, KI menti meg, ha én nem menteném? Veszély, dicsőség és a dij enyém! /El akar menni, de beleütközik Pauletbe./ Miről beszélt királynőnk? Semmiről. Mortimer, Hallgass reám« Sika

mlós pálya az„ Melyen mozogsz« Hírnévre vágy az ifjú, Csábítja könnyen a királyi kegy. Vigyázz, a becsvágy meg ne tántorítson! Nem ön hozott az udvarhoz? De én. Sajnálom is. Családunk, tudhatod. Nem itt szerezte büszke hírnevét.