Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

J 36 "" ERZSÉBET! TALBOT: ERZSÉBET: Királyi trónra :őt azért engedtek, Eogy Így Jelezzék: rom könyörtelenség A fő erény abban, ki trónon ül

0 Nagy pártfogója támadt lordságodban Hazánk s személyem főellenségének* Akiknek szive énértoin hevül, Azok tanácsa kedvesebb fülemnek*. Az ő javára szólni senki nem mer, Mindenki féli nemtetszésedet* v Zokon ne vedd tehát, ha egy aggastyán Kit sírja szélén földi vágy, remény Lidérctüzével nem vezet, Szavát az elhagyott nőért emelte <> Ne mondja senki: államunk tanácsa A szenvedély, az önzés rabja volt, Az irgalom még szóhoz sem jutott* Nem védem azt, mi bűne* Hirlelik, Hogy eltette láb alél a férjét, S a gyilkosává] , tudjuk, nászt kötött. A bűne súlyos, ámde zord időkben, Félelmetes belső viszályban történt* Egy gyenge nő,, kit bőszen ostromoltak Acsarkodó, kegyetlen törtetők., Magát a legbátrábbra bizta rá, Ki tudja, mennyi cselszövés nyomán? A nő, hiába, gyöngy egy teremtés* Talbot, a nő nem gyönge

v Ven közötte Aoélszivü is. Én nem szívelem, Ha én előttem így beszélnek rólunk*