Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 33 AUBESPINE: ERZSÉBET: BEIiLIÉVRE: ERZSÉBET: Jövőjükért Is áldozzam magam« Pártám ázabadságát, mely fő-fő kincsem, Még azt is adjam boldogságukért. Parancsolót ls küldenek reám. I Ezzel mutatják, hogy számukra ls Csak nő vagyok, - hiába véltem lenni Uralkodásban férfi ős király. Te csak dicséretére válsz nemednek, De még hiányzik az, hogy példa lágy Abban, ml legsajátabb nőiség. Igaz: nem érdemelné tőled férfi, Hogy érte áldozd életed javát. De hogyha mégis rang és származás. Ha férfiszépség érdemet szerezhet Kétségtelen, hogy tisztesség nekem, Ha nászra méltat egy királyi sarj A franciák hónából» Vallom is: Ha már muszáj, s nem változtathatok Népem szeszélyén - és az, attól félek, Engem legyűr - nincs Európában Kinek hasonló könnyen áldozhatnám Szabad mivoltomat. Gróf ur, elég? Nincsen remény, amely szebb volna ennél, De csak remény, s uramnak az kevés. Még mit kiván? /Lehúzza ujjáról gyűrűjét és elgondolkozva nézegeti/ Tehát királyi nő sem i Lehet különb ebben parasztleánynál!