Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 31 DAVISON* KENT: DAVISON: KENT: ERZSÉBET: AUBESPINE: Ml engem Illet, én már nem hiszem. Ha jól tudom, már kész az egyezés. Hogy ujjongott a nép, Mihelyt a frlgykötésnek híre ment. Elűzve azt a régi rettegést, Hogy nagy királynőnk pártában marad, S hazánk a pápa rabja lesz megint, Ha majd a trónon látja Márlát. Ettől ne tartsori, mert ugy áll: Erzsébet A nászra készül, Mária halálra. Jön a királynő! /Erzsébet, Leicester karján, Gróf Aubesplne, Bellióvre, gróf Shrewsbury, lord Burleigh egyéb francia és angol urakkal./ /Aubespinehez/ \ Gróf, én valóban szánom társalt, Kiket nemes, gavallér buzgalom Hozott mihozzánk át a tengeren: Itt nem találnak sai-tgermalnl udvart. Mindössze népet, mely derűs, erényes, S ahányszor engem lát az utfelen, Körültolong és áldást mond reám: Külföldi szemnek ezt mutathatok. Tán büszkeséggel is. De fénylő dámák, Minők az ő kértjében díszelegnek, Elrejtenék fakó személyemet. Nincs női szépség más a Westminsterben, Csak egy, s a vendég ámulhat belé: Mindaz, ml bájos Éva lányain, Hogy egyesülhet benne egymagában!