Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 103 erzsébet: Nos? burleigh: \ erzsébet: shrewsbury: erzsébet: shrewsbury: /Át akarja venni az Iratot, de összeborzad és visszahökken/ Teremtőm! A nép szavát kövesd, mely Istené, /határozatlanul, küzködve magával/ ő, lordjaim! Ki tudja, hogy valóban Országomá-e és a nagy világé? Félős nagyon: ha most a néptömegnek Kedvére járok, más lesz majd a hang, Viaszára fordul, - és tán épp azok, Kik most erővel tenni hajtanak, Könyörtelen megszólnak tett után! /nagy felindulásban belép/ Felség, vigyázz, ezek hajszába vettek, De légy erős, ne ingadozz /Észreveszi Davisont az irattal/ Vagy mégis? Későn beszélek? Davison kezében Itt látok egy baljóslatú Írást: Ne lássa meg sehogy királynőm. Nemesszivü lord, kényszerítenek! Ki kényszerihet, mint uralkodót? Felségjogoddal mórt nem lépsz elő? Vak félelem dühében ég a nép, Magadkivül vagy, dul a szenvedély, - . ítéletet nem hozhat ember igy,