Capek, Karel: Az anya; nyersfordítás; Q 2836

- 15 között sokmindenre gondol az ember. Lovaglás közben például о ilyesmiket mondogat magának: Három hónap múlva otthon lehetnék. Akkorra megszületett a gyermek is. Kénytélen leszek szépen, csendesen elhelyezni a kardomat az előszobában és lábujjhegyen menni... lábujjhegyen lépni... és ni csak, a kis Bandi már férfias kézszorítással köszönt. Szervusz papa - mondja - szervusz Bandi. És az iskola? Az semmi. És Gyuri? Gyuri a mozdonyát mutatja: Nézd papa - mondja. És az ikrek kidüllesztik a szegüket és azon fognak versenyezni, hogy melyikük Jut előbb az ölembe*. • Aztán az asszony, akit több mint egy féléve nem láttam... több mint egy féléve... Amikor karjaimba zárom és magamhoz szoritom, felsóhajt: Richárdom! Anya: Richárdom. Apa: /Feláll/ Hogy érezted magad távollétemben? Anya: /Lehunyt szemekkel/ Tudhatod kedvesem, rád vártam. Megszültem az ötödik fiadat, nagyon gyenge lett Richard, az Isten tudja, hogy mért. Talán azért, mert olyan sokat sistam utánad. Apa: Meg fog erősödni anyukám. És erős férfi lesz belőle, meglátod. Férfi, valóságos hős. Anya: /Hirtelen/ Nem, én nem akarom, hogy Tóniből hős legyen. Ebből elegem van Richard. Hallod, eleget fizettem már rá a ti hősiességtekre. Nem elég, hogy téged elvesztettelek? Tudjátok ti,mi az, elveszíteni férjünket? Ha tudnád, hogy mit tettél, akkor nem hagytad volna feleslegesen megölni magadat. Apa: Drágám, nem tehetek réla, amikor az a fajankó ezredes azt mondta nekem, hogy félek, nos... mennem kellett. És hozzá más tisztek előtt mondta: Ugy látszik őrnagy, Ön fél. Ha ott lettél volna kislányom, mit mondtál volna nekem? Anya: /Feláll, csendesen! Azt mondtam volna: Menj Richard, ezt nem hagyhatod annyiban.