Capek, Karel: Az anya; nyersfordítás; Q 2836

- 13 holmi okozza, nam, nem.

Та, Lichard. Te rontod al ezeket * fikat Apa: Hogy tudnám én őket elrontani? Hiszen ők emberek,én meg... hány éve is? Anya: Ezt illene tudnod, tizenhét éve. "Pa: Már tizenhét éve. Látod, ha az ember egyszer tizenhét éve halott, nagyon kevés marad belőle, mindig kevesebb és kevesebb. Én már alig vagyok itt drágám. Anya: Ez nem igaz. Te csalod őket ide. Azért jönnék, mert fiuk,férfiak nagy dolog az ő számukra, hogy az apjuk katona volt, hős volt. Én tudom, hogy ez babonázza meg őket. Apa: Kislányom, nem kellett volna nekik rélam mesélned.Ez a te hibád 4 Anya: Miket beszélsz? Hát ki másnak kell ápolni a te emlékedet,mint nekem? Nekem a halálod éta más örömöm nem volt ,mint az ea lékek és a gyerekek.Én tudom mivel tartozom neked. A gyerekek büszkék lehetnek az apjukra.Tudod mit jelentett nekik apjuk vitézsége? Apa: Tulzol drágám. We haragudj, de ebben mindig túloztál .«iféle vitézség? Nem volt nagy dolog. Egy jelentéktelen összeütközés a benszülöttekkel - méghozzá szerencsétlen. Anya: P41ndig ezt mondod. De a generálisod annakidején azt irta nekem: **adame, egy hőst siratunk. Az ön férje önként jelentkezett a legveszélyesebb helyre... Apa: Ez csak olyan szólásmondás,kislányom. Annakidején eszel akarták édesíteni a keserűségedet. Miféle hős? Valakinek oda kellett menni, ha nem én jelentkezem, akkor jelentkezett volna más. Eny nyi az egész. Anya: De az a más talán nem lett volna öt gyermek apja, Llehárd. Apa: Ez igaz. De ha valakinek öt gyermeke van, azért még nem kell, hogy rossz katona legyen,kedv«.sem.Különben sem tettem semmi különöset ... De te ezt nem érted.Ahol lövöldöznek,ott másképpen