Szamárlétra; Q 2694
£9. Pi erre: Paul : Pierr e : Paul : Pierre: Paul: Pi erre : Susanne : Paul: Pierre : Susa nne : Pierre : Paul: Susanne : Pierre: Még nem tudom. Egy kicsit örülni akarok a szabadságomnak. Eogy nem kell minden reggel kilenckor pontosén itt megjelenni. Szép tavaszi délelőtt ökör» majd ki együnk Susanneal sétálni a Bois-ba, kirándulunk Malmai sonba... heverünk a pázsiton... csókolózunk... még talán verset is fogok irni. Milyet ? Szerelmeset ! /Az íróasztalon álló bekeretezett képet kézbe veszi/ Tulajdonképpen csak ez az egy értékes holmim van itt, a Susanne arcképe ! Ezt magaddal viszed .? Feltétlenül !... Hm, kár. Azt hittem, hogy az utódod vagyok l Geak itt öregem ! Az asztalnál, az akták között, a miniszter előtt... Tied a munka, a ti;- z télét, a pontosság».', /ráfúj az aktákra/ ez a por is a'tied ! a szabadság - és Susanne ... azt nem hagyom rád i Ez az én végkielégítésem! /Most nyilik a baloldali ajtó, Susanne belép .Meglepet ten néz a két férfire, akik döbbenten merednek rá. Kis szünet/ 13. jelenet Voltak, Susanne, /vidáma/ Jé, maguk itt vannak... kitűnő ! Legalább nem kell egyedül hazámennem ! Susanne ! Maga volt bent... Most már mindent értek ! / .zünet/ Tessék ?! Mi történt magukkal ? Mit bámulnak ugy rám ? Beszéljen, Pierre ! Vannak mondanivalók, amiket okosabb elhallgatni. Susanne... maga... ez érthetetlen 1... De hát mi az, ami érthetetlen ?H e szél jenek !
