Szamárlétra; Q 2694

13. Suzanne: /az asztalnál/ Szóval, neked nem tetszik ez a dal, Nicole? Kár! /Kizárja a rádiót./ hn órákig tudnám hallgatni. Szebb, mint a Parsifal, Nicole: Legalább is rövidebb! Jajj j ! Roberta: De madame, ez érthetetlen! Ilások szinte élvezetesnek találják a kezelést. Ma délután például Vigny-Lamar

tine hercegnő háton és derékon alul meg is ismételtette, mint valami operaáriát. Friss és fürge akar lenni estére. Vendégei lesznek. Suzanne: Hiszen mi is odakészülünk a mamával. Roberta: /tovább gyömöszöli/ Oh, és ezt csak most tetszik mondani? Akkor itt még egy kis futamot...ez frissit. Nicole: /dühösen Suzannehoz/ Még csak ez kellett.. .mit beszélsz bele? Suzanne: /felvonja a vállát, dúdol/ "ügy várom én magát..." Nicola: Mondd,; tulajdonképpen ki vár téged a rádióban - ugy - .? Suzanne: Véletlenül Paul! Nicole: /felemelkedik/ Sejtettem. Paul é3 megint Paul és mindig csak Paul! /visszaesik./ Jaj, most kettétörte a gerincemet! Roberta: Ugyan, hol vagyunk még attól! /diadalmasan/ Tessék madame, készen vagyunk, felkelhet! Nicole: /próbálkozik/ ICönnyü azt mondani! Segitsen legalább, ha már agyonnyoraoritott. /Roberta segítségével az asztalhoz vánszorog/ Suzanne: Maga remek no, Roberta! Azt hiszem, a mama lesz a legszebb az estélyen. Nicole: Feltéve, hogy lábra tudok állni. Roberta: /miközben a kendőit és szerszámait csomagolja/Mikor jöjjek ismét, nagyságos asszony? Nicole: mrre nem felelek, mert megsértődik. Roberta: Hát akkor tessék telefonálni. Jó mulatást a mai estélyre. A