Szamárlétra; Q 2694

6. 1. Reminiszcencia. Ugy váro

m én magát

... Susanne: /dúdolja a dalt, majd mosolyogva a miniszterhez/ Parancsol, miniszter ur ? Miniszter: Én legföljebb kérhetek magától í Susanne: A forma mellékes. Egy miniszter kérése körülbelül - parancs! Miniszter: Életveszélyes nyelve van 1 De azért köszönöm, hogy ittmaradt velem 1 Susanne: Belügyminiszteri rendeletnek eleget kell tenni ! Miniszter: /kis szünet után/ Tudja, még sohasem láttam ilyen elra adónak, mint ma este ! Susanne: Egyszóval fejlődöm ! miniszter: .No - a nők mondják: j t> van ! Susanne: őrülök, hogy még mindig tetszem egy kicsit. Es még kedvesebb, hogy külön visszahív, csakhogy ezt közölhesse. Miniszter: Van magában ma valami újszerű, amit eddig észre sem vettem. Susanne: Micsoda ? Miniszter: Nem tudom. Talán a fodrász volt ügyes, esetleg a ruhája sikerült különösen jól... /aláhúzottan/ vagy ez a kepp teszi... Susanne: , nevetve/ Biztos a kepp! Enne k rendkívüli története van ! Miniszter: Halljuk ! Susanne: Valószínűleg tévedésből küldték nekem ! Miniszter: Tévedésből ? Bemek: ! Azt hiszi, vannak il en tévedések ? Susanne: Hát nem ? Akkor nem tudom, mit gondoljak. Miniszter: Pedig nagyon egyszerű l A keppet magának küldték ! Susanne: Bettenetes kivánosi volnék, hogy kicsoda ? Miniszter: Én ! De ne i s beszéljünk róla I Susanne: /nagy meglepetéssel/' Maga küldte ?!... Miniszter: Sz^t sem érdemel ! Csekély figyelem a születésnapjára! Susanne: /bizalmatlanul/ Mondja, ez biztos