Szamárlétra; Q 2694

16. Paul: Pier-re : Paul: Pierre : Suzanne

: Paul: Suzanne

: Paul: Suzanne

: Paul: Suzanne : Paul

: Suzanne

: Paul

: Suzanne : Többször emiitette, mennyire tetszik magának ez a kis belépő. Gondoltam, miért ne szerezzem meg egy szegény gyermeknek ezt a csekély örömet. Nem igaz? * Vedd tudomásul, hogy ezért még számolunk! Majd leszoktatlak, hogy a barátaid menyasszonyának udvarolgass! k11ok r

ende

Ike zés ed re ! ^zt a döglött macskát pedig visszaviszem az üzletbe! /Felkapja a keppet, Elrohan./ Pierre. .Pierre!... /utána bámul/ Hagyja szegényt, /Leül egy fotelbe, rágyújt,/ lo.

e le ne t, Suzanne, Paul, host mi lesz? Semmi! Maga szörnyű ember, Paul! Esztelenül könnyelmű! ügy je el, csak ez kölcsönöz némi bájt egyéniségemnek. Igaza van a mamának, javíthatatlan bohém! Sohasem fogja seramire vinni. Ajándékba fekteti az egész örökségét. Ez borzasztó, ez megengedhetetlen, ez olyan, ./keresi a megfelelő kifejezést, közben egymásra néznek, s Suzanne elmosolyodik/.. .ez olyan nagyon kedves! /.le

legen./ Köszönöm, Paul! Az előbb, az a dal, most e]j a ke pp.. s mindez a születésnapomra! Gyönyörű! /Paul felkel, ott állnak egymással szemben, de nem csókolóznak/ Paul...történjénk velünk bármi, ez...ez egy életre szól. /hűvösen/ - Pardon! Tessék? Lehet, hogy egy életre szól, sajnos azonban nem a mi életünkre. Nem értem!