Szamárlétra; Q 2694

11. Pierre: /megütődve/Hogy értsem ezt? Suzanne

: Tartsuk meg az esküvőt. Legfeljebb szerényebben fogunk élni. Pierre : /egyre jobban meglepve/Bocsánat Suzanne, de nem egészen értem magát. Eddig mindig húzódott a házasságtél. Suzanne: zt ieg kell értenie ... tavas z van...fiatal vagyok...nem tudok igy élni egyedül.. .Két év nagy idő, Pierre. Két tavasz és két nyár, amikor az egész város teli van fiatalsággal és szerelemmel...-'* Boisban nyilnak a gesztenytfák...Higyje el, nem okos dolog, kitenni egy fiatal lányt a kisértésnek. Pierre

: /csöndesen/ - Azt hiszi, egyáltalán megvédhet egy férfi egy not a kisértések ellen? Kem rakhatom le magát egy dossziéba. Beszáll a ííetróba, szemben ül egy férfi.. .bemegy egy üzletbe, ott áll a pult mögött...meghivják az operába, a színpadon énekel...

En tehetetlen vagyok ez ellen...Én nem tudok énekelni... Suzanne: /nevesen/ - Hát miért nem tud? Tanuljon meg! Egyáltalán, tanuljon meg mindent és vigyen véghez valami rendkivülit értem, ha szeret..Értse meg Pierre, én nő vagyok és vannak gyönge pillanataim.. . Pierre : -zt nem értem. Suzanne: Linden nőnél előfordul, hogy néha egyedül érzi magát.. .vágyódik... keres valakit...aki gyöngéd...aki megértő...valakit.. Pierre

: ízóval valakit keres és nem a vőlegényét keresi! Suzanne: De Pierre! Pierre: Most mindent megértettem. Tehát igy vagyunk?! Suzanne: Jaj dehogy! Sehogy se vagyunk...de lássa be...nekem olyan kinos erről beszélni... Pierre

: /nirtelen, féltékenyen/ Kiről van szó? A nevét kérem!