Édes Veronika; Q 2691

10. Bár szép, mit mond, én nem hiszem. AJtána tánc, mely után el./ 4.jelenet. Pirkó, Tibor, Muki. Pirkó: /kacagva befut a szinre/ Na fogjon meg, ha tud.... Tibor: Na de kislány...ezt már igazán nem lehet...Két urat majdnem fellöktem maga miatt...ugy fut, mint egy kis mókus... Pirkó: Maga az oka, mért beszél ugy velem mindig, mint egy kis gyerekkel! Tibor: Mert magában, kislány, olyan lángoló bájosság van, hogy akárkit zavarba tudna hozni... Pirkó: /a nyakába ugrik és megcsókolja/ Tibor: Mit csinál?.Ej, ej, ezt nem szabad, kislány! Pirkó: Már olyan régen meg akartam magát csókolni és most, hogy itt volt az alkalom... Tibor: Csakhogy ezt nem szabad... Pirkó: A lányok pedig azt mondják, hogy kell...Egy barátnőm, aki most nemrég ment férjhez, pedig egy félévvel fiatalabb volt mint én, mikor megkérdeztem, hogy történt ilyen hamar, azt felelte: Nézd kérlek, az ugy van, amig egy férfi beszél, az semmi, mikor már elhallgat, az már komoly...A férfit, ha azt akarod, hogy komolyan vegyen, váratlanul, mikor nem is gondol rá, meg kell csókolni, és ez olyan neki, mintha fejbe ütnék! Megszédül, elhallgat és elkezd forgolódni és addig forgolódik a leány körül, amig, ha van egy kis hozomány is, ugy elveszi feleségül a lányt, hogy az észre se veszi. Tibor: Ezt mondta? Pirkó: Igen, ezt mondta,..pedig nem szebb mint én...és amikor elő-