Édes Veronika; Q 2691
28. Tibor: /zavartan/ Én azt hittem, hogy maga,..meg az apám,,. Laci: Te ugy gondoltad, hogy én?.,. Tibor: Igen, azt hittem, hogy te... Elza: Maguk miattam,.. Laci: Bocsánat, kisasszony.. .Tis ztázzuk a kérdést.. ./Tiborhoz/ Te a kisasszonyról beszéltél?! Tibor: Igen.../nagy zavarral/ Én azt hiszem, hogy igen... Laci: De hiszen azt mondtad, hogy egy szelid angyal?,,. Tibor: Te meg, hogy egy démon... Laci: Hát nem az?! Beszélj nyiltan: Ö az, vagy nem o az? Tibor: /félénken/ ö az é3 még se o,,.az előbb más volt.. Elza: /jóiztlen kacag/ Laci: Mondja Veronika, maga beszélt a fiammal? Elza: /runcutkodva/ Én? Most látom először... Laci: Hát akkor... Elza: /hirtelen ötlettel/ Tudora már...talán a húgommal beszélt! Laci: /élénken! Huga is van? Elza: /merészen/ Egészen olyan, mint én. Laci: Ragyogó! Hol van a huga? Elza: Rögtön szólok neki.. ./elsiet/ A zene Laci és Elza duettjének első ré^ét ját sza. Laci: Most majdnem megjártuk... Tibor: Engem a nagy öröm zavart meg, hogy igy egyszerre mind a ketten megtaláltuk az asszonyunkat... Laci: Hátha csakugyan olyan szép a huga is mint 5j! Tibor: Pontosan olyan, mint o, de szelid mint egy angyal,,. Laci: Kis öreg.. .boldog vagy? /megöleli/
