Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

6. Kis puha kalapját gyűri, szorongatja. Az arca kissé megnyultabb, a lénye, kissé törődött, és fáradtsága mellett kissé italos is. Valahol egy kis mész is ért a felöltőjéhez, A cipője poros, A mosolya a régi. Araikor belép, gyorsan jön, de a küszöb után egy-két lépésnyire megáll. Diákosan meghajol/ Jóestét!.../Szélesen mosolyog és egy tarka zsebkendővel megtörli a homlokát/ Csorvay: /egy pillanatig fürkészve néz Pálra, Mintha most ismerné fel, elképedve/ Gél!,,. Pál: /éaosolyogva, örömmel hólint/ Páll...Igen: Gál Páll... /А házmesterhez, önérzettel/ Na látja?!... Csorvay: Hogy kerülsz te ide?,.. Pál: Kérlek Elemér,..bocsáss meg, hogy ilyenkor zavarlak...ha alkalmatlan vagyok, csak mondd meg,,.akkor mindjárt el la megyek, • ./levet. Kikényszeredetten/ Nem tudnám ugyan, hogy hová?...De ha megengeded.../a házmesterre céloz/, .és., talán,• .majd mindjárt elmondom... Csorvay: Jól van, köszönöm, házmester ur...Majd elintézem... Háamester: Igenis.•.Jójcakát.•./el hátul/ 4. jelenet. Csorvay, Pál, Péter, Irén. Pál: /helyet keresgél a kalapjának/ Csorvay: Tedd csak le, akárhová.,Nos?,..Nos?...Beszélj.../Idegesen néz a bal ajtó felé, ahol Irén van/ Hogy kerülsz te ide?.. Már azt hittem, hogy...talán nem is élsz... Pál: /nevet/ De igen, élek...Hogyne.../Csuklik/ Csorvay: Legalább egy éve, hogy nem láttalak...Csátvár

on, mi?.. Akkor...Ott találkoztunk utoljára,,.