Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

37 Pál: De kérlek, ez mégis furcsa... ez illetleneég, hogy én most sző nélkül... hiszen én itt vendégségben vagyok... meghívtak feketekávéra... Csorvay: Ilyenkor ? /Nevet/ Ha ne okoskodj annyit, szaladj a poggyászért, majd én kimentelek... /Benyit a pőeta ajtaján és a küszöbről nézi a képet/ Mondd opak, mit fizettek neked ezért a képért ? Pál: /visszajön. Tiltakozva/ Fizetni ?... cenmit... Mit gondolsz? Csorvay: /beteszi az ajtót/ Semmit ?... /Ránéz/ Áhá I Értem J... Gyere osak, hallod... Mondd, szerelmes vagy ?... Pál: /zavartan/ Ugyan... Elemér... Osorvay: Ha, na... őszintén... tudod, hogy jóakaród vagyok... régi barátod... már az iskolában mindig kedveltelek... Hekem egy kicsit többet adott az élet... más utam van, más társaeág, de mindig szívesen gondoltam rád vissza... Te olyan...hogy mondjam... jó fiu vagy ... Pál: ő, kérlek... te vagya jó... én hozzám... Most is ugye felajánlottad ... Osorvay: He beszélj !... Bines itt arra idő, hogy egymásra tósztokat mondjunk és osak ig y szárazon... Találkoztam itt veled hosszú idő után és elviszlek... Dehogy vagyok én jó fiu ... Én barátom rossz fiu vagyok... okos... számító.... Tudom, hogy nagyon tehetséges vagy, én tehát erre nem fizetek rá... Hem is erről van szó... Csak látom, hogy egy kicsit bele vagy ragadva ebbe a mezőbe... városba... vagy másvalamibe... Hát csak azt akarom tudri : jössz vagy nem jössz ?... Mert én nem akarok itt hiába lesni rád... A többit aztán bizd rám.*.