Liptai Imre: A jó fiú; Q 2687

15 Irma: Jámborné: Irma: Jámborné: Irma: Jámborné: Irma: Jámborné: Irma: Jámborné: /indul a szobába/ De anyus, hiszen művész az a fiu... Akadémiát járt és most megy külföldi tanulmányútra. • • Nalátod... Mondom... Most megy még tanulni... Hát ha majd kitanulta, akkor kérhet pénzt az ilyen munkáért. De most ? Araikor még veled tanul és neked kell napokig előtte ülni, hogy fogalma legyen róla, hogy kell fösteni ?l... Majd talán mi fizetjük meg a fö et éket is neki ... De mit pörölsz ? Hiszen nem kért az a fiu tőled egy krajcárt se. Ha még az volna szép ... Eleget sétáltatok együtt a templomkertben, meg a kaszlnókertben, meg mit tudom hol... Eleget barátkoztatok... Megtetted a kívánságát... azt mond

od,$ kész a kép - hát punktum !... Ha rá van utalva, fesse máskor a Steiner ügyvédnét... annak van pénze. Hekünk ninos ! /kedvetlenül maga elé/ Hem fest ő senkit. Hát okosabb is... A» a szegény Krisztim milyen jóravaló asszony és azt hitte, hogy pap lesz a fiából... Ée lám, özvegységére megérte, hogy semmi se lett.... osak tőti az időt... Mert nem szabad ám egy gyereket ugy szeretni...Akkor az azt csinálj amit akar... Majd küldök az anyjának agy kis befőttet... Csak ne lógasd emiatt fiam az orrod... Hem kell semnit se küldeni.... Csak azt akarom mondani... Mért nem ment mérnöknek ?... Fütöházi mérnök I... AZ igen... Délelőtt is itt volt, keresett... Hem maradsz te vén lány. He félj senroit... Oszt hol a kép ?... Elhozzák mindjárt... És majd ő is eljön... Épp mondani akartam. Meghívtam egy kis feketekávéra... Azt igen. Hem bánom. És eljön ?