Frosk, Claire: Egyszer megcsallak; Fordította: Éri-Halász Imre; Q 2667

22 hb. »Helyes. Mondja csak, yan magánál zsakett? . V Akkor e Úrul от/ a meglepetést, amit tartogattam a maga ARTHUR: LIA: ARTHUR: VICTOR: ALICE: LIA: VICTOR: ALICE: E AIN: LIA: E TOR: i ariilt kieszközölnöm: 11 órakor a doge kihallёлщх Щ Va п .M ffee-h.Av 0 ye ie IT a zsakett et, mert az öregúr sokat ad az ilyen formalitásokra. Dehát az csak természetes. Istenem, Wni fogom a dogét. /Lia felé./ Hát tessék mondani, ne csodálkozzam? De, nyugodtan. /íu

1 áradó örömmel./ K., szőnöm jbáró ur. Jóéjszakát, /^olcbgan./ Látni fogom a dogét! jobbra. Mikor kilépett.w a többiekből kirobban a nevetés! / Pazar pofa! Maga miket tud vele csinálni! /nevetve/ A dogét is elhitte. Azt hiszem, van vagy másfél évszázada, hogy meghalt az utolsó doge. Körülbelül. 1797 óta nincs dogéja Velencének. /Erwinhez/ Hogy lehet az, hogy ilyen együgyü embert hozott magával titkárnak? Nem titkán?

от. Csak a cinét adományoztam neki. Amire én használom, abban a legelső. Arthur Közép-Európa gápiróbajnoka. Me

: szoktam a tempóját. Idegbeteg le szek, fao másnak kell diktálnom. Azt hiszem, mi is megyünk lefeküdni. Még egy negyedórát.