Dalol a hegedű; Q 2654

Conohitta: AS« Még padig osodás. A gazda: /a jobboldali 2.-ik ajtó falé bök/ Itt van...kint a konyhán. Piritóst eszik. Conohitta: Látsen.- Mondja neki: kéretem. A gazda: Jói - - Csakhogy - az nem szokott ám senkinek külön hegedülni. Vadember nagyon. Majd megpróbálom, - parancsára, /El a jobboldali 2.-ik ajtón./ Conohitta: /mozdulatlanul áll, - osak az egyik lába topog idegesen, - a nyitott jobb-kettő-ajtó felé néz/ /Kisvártatva a gazda megjelenik az ajtóban./ A gazda: Mondtam! - Nem akar! - piritóst eszik. Conohitta: Ugyan! - /Megindul az ajtó felé./ Itt is ehet piritőst.. /KI a 2.-ik joboajtón./ A gazda: /ott áll az ajtóban, Déz kifelé/ Hogy kéreti magát! A vendég neki mindig 3ccki és semmi! Ilyen disznó!! - /Gúnyosan, lenézően./ "Hegedűművészl*•.. /Az ajtón jön Conohitta, kezében egy tányér piritőskenylr, mögötte mogorván Jarasate./ Conohitta: Dehogy akarom én e vacsorájában zavarni. /Leteszi az asztalra a tányért. A gazda felé, ciki tátott szájjal az ajtóban áll./ Thank you, sir. A gezda: Piease. /El. Behúzza mags után az ajtót./ Conohitta: /i^rasatchoz/ Foglaljon helyet, kérem. /A tányér előtti szókra mutat./ Sarasate; /levágja magát a székre, - bosszúsan/ Erőszakos perszónal Conohitta: Hem esztetikuaabo itt vacsorázni, mint odakint a kony-