Szilágyi László: Zizi et Comp; Q 2506

5. mádéin Zizi! Zizi: Hozzám? Webster: Igen! Wellington herceg örökbe akarja fogadni az ön bűbájos elragadó húgát, Bausanne kisasszonyt! Susanne: Engem? Zizi: Az én Susánnomat? Napoleon: /feláll/ A mi Zsuzsukénkat? Webster: Igen! Megismerte és nagyon megszerette a kislányt, és ha a művésznőnek nincs ellene kifogása, előkelő nevet szeretne adni a kedves gyermeknek! Napoleon: óriási! - Dolgozik a lópatkó! Zizi: Igaz án.. .nagyon kedves a herceg... és én annyira meg vagyok hatva, hogy ebben a pillanatban nem Is tudom, hogy mit mondjak! - Te mit szólsz hozzá, Susanne?I Susannet Zizlkém! Ädes jó Zizikém! /Sírva egymásra boriinak/ Napoleon: Kérem, ne bőgjék Itt össze a parkettetf Te jó Istenem, már tiz óra van! Azt akarják, hogy az összeg vendégek hanyatt essenek! Kérem ügyvéd ur, fáradjanak be az igazgatósági irodába és perfektuálják ok ügyet! Az az érzésem, hogy lehet a dologról csipogni! Zizi: Eri* parancsoljon, üvyvéd v.rt Webstar: Köszönöm! /el/ Susanne: Kismamám.. .hercegnő leszek! /el/ Zizi: Hercegnő lesz! Hát van ennél a fülnek szebb - Na pole on: /ta ps o1/ Zene! Nyitás! /Zene felharsog. Teljes fény,/ Zizi: /aóltóságteljesen el/ Vendégek: /beszállingóznak/ Napoleon: /énekel/