Szilágyi László - Lajtai Lajos: Sült galamb; Q 2505
ЖккхЖШxm*t г51 volt szó! $'E TDINOER: Tehetek én róla, hogy maga. pendlit 1з.vállalt? Eleget rá ingattam! MAZSOLA: Legfeljebb egy pezsgős vacsorára engedtem el! De szepará?! WEIDINGER: H«? t hova menjenek pezsgősvacsora után? Rlbizlit szedni? MA2SCLA: Há + pedig itt nem lesz szepará...De még egy csók sem leszi Azt én garantálom! Mazsola Hug/ sugó! Mit gondol arra. neveljem én ezt a lányt, hogy arisztokraták öröme legyen? Azonnal leleplezem az egész svindlit! KZI DINGER: Azt próo^lja meg! Akkor má~ nem is reflektálok e felléptére! MAZSOLA: Volna szive elvenni tőle ezt a fényes alkalmat? WEIDINGER: Nekem Rosellára , a világszt'rra van szükségem...nem pedig egy vidéki ripacslányra! MAZSOLA: К «st jól De arra figyelmeztetem, ha. ennek a kislánynak, csak egy hajaszála is megörbül, akkor én mag/* dar^okra tépem... izekre szaggatom...akkor maga m-Sr mehet és leszerződtetheti magét az anatómiai intézetbe hullának! /el/ WEI DINGER: /savanyúan/ Tudja milyen rossz vagyok én abban a szerepkörben. /el/ U. JELEVET. PIKKCLOE, PINCÉP rK, FiPIKCÉR, majd FPI EDVANN, végül TOGYEROZKY TOGYER, BOGDANOVICS MII 03, BOGDAKOVICS IÍZÁR. /Most egy rendkívül hatásosan felépített bevonulási jelenet következik. A kezdet az, hogy egy pöttömnyi pikkoló lélekszakadva beront a park felől és bekiált a kávézáhba: * A nábob...itt a nábob!" A kiáltást kulisszamögötti hangok megsokszorozva veszik át. A kávéház és környéke megelevenedik mint a hangyaboly. Pikkolók, pincérek, virágáruslányok szaladnak elő. вяяккдясаш Csakhamar az egész sin-