Szilágyi László - Lajtai Lajos: Sült galamb; Q 2505

-17PCCCK: Az apja!..» /rendes hangon/ Az apja neki! TICYER: /hódolattal kezet csókol, eztr

n enyhe gúnnyal a hangjába^ Azért ж maga fcxxxjx Is megváltozott! De el onvérel/Elragadtatva mustrál ja/ Valóban...egy fölreszállott angyal! OCOK: Igen...hovatovább...mindazonáltal...! /hirtelen/ De most tessék engem kiengedni! /el akar Illanni/ TOCYER: /elébe áll/ Hová siet ugy? POCOK: Leken. még fel kell lépnem, kérem... TC0YEC: ugyan...Mikor lesz mér az! Egy pohár pezsgőt csak megiszik régi barátjával? /csenget/ Vagy olyan szerencsétlenség hogy ér. jöttem a fiam bel yet t?/revol vert tesz le/ POCOK: /rémülten nézi a revolvert/ Mi ez? Kit tetszik ak«rni ezzel a revolverrel lelőni akxxxk ? TIC TER: /nevet/ Már ezt a kis bogaramat is elfelejtette? Mindent birok, csak a pincér-ügyetlenséget nem. Akkor elfut a rnér;g és lövöldöznöm kell! POCOK: /pz ajtó felé támolyog, abban я pillanatban kinyílik az ajtó és Alojz vezetésével ? pincér к hada jelenik meg pezsgővel, kaviárral stb. ezüst tálcákon. A menet végén Mazsola pezsgősvödörrel/ MAZSOLA: /peckesen lépked; Pocokhoz a fogai között/ Itt vagyok az ajtóban, ha a fiu szemtelen csak kiolts! FOCCE: A fiu? Már rég az öreg van itt! /Togyerszkvre mutat/ MAZSOLA: /ránéz Togyerszkyre, ijedtében leejti a pezsgősvödröt. Rémes csörömpölés. Alojz meghökkenve mered kazsplára. A nábob nyugodtan a revolvere után nyúl és Mazsolára céloz. Marzsola, mint akit puskából lőttek kl, elrohan/ ALOJZ: /levegő után kapkodva/ Ezer bocsánat, méltóságos uram.... a fickó természetesen repülni fog.../ hsjloneva el, a pincérek utána/ POCOK: /kimerülten rogy le egy székre/ M Szi.héa ЬИтшвт. Szöretaéj Г.4 Gazt. KoBTfíára