Szenes Béla: Nem nősülök; Q 2499

- 84 - " BARONE: KISFALVYNÉ: BÁRÓNÉ: KISFALVYNÉ: BÁRÓNÉ: KISFALVYNÉ: BÁRÓNÉ: KISFALVYNÉ: BÁRÓNÉ: ANDRÁNSZKY: MAGDA: ANDRANSZKY: MAGDA: KISFALVYNÉ: / mosolyogva / Mit szólnál ahhoz, ha mire kijönnének a holyból, az az "ostoba jelvény" már nem volna a helyén? Na, akkor csodának kellene történni odabenn, / körülnéz, kicsit meghatva / Hát hol történjenek még > dák, ha nem itt,,, Szinház... mit gondolsz, hány szere pár találkozott már itt... Ha a szinészeknek fogalmuk vo arról, hogy mialatt ők játszanak hány kedves színdarab szódik le a nézőtéren... / idegesen / Még mindig nem jönnek. Nem, nem. Ezek tulsoká maradnak. Meglátod, még jobban összevesznek Ha összevesztek volna, már itt volnának. Csak a kibékülé tarthat ilyen soká. Hiszen csak rájuk kellett nézni, ami búcsúztak. Szerelmesek. / hirtelen nagyon izgatottan / Jönnek. De azt innen lá hogy Magda haragszik és előreszalad. / csalódottan / Sajnos, tulhamar jönnek. / Magdát követve megjelenik, a jelvény változatlanul ott a helyén / Bocsánat, ha kissé késtünk, de... a darabot né tük. A szinészek nagyon kedvesen játszanak, kár volna elm ni. / haragosan / Köszönöm, nekem elég volt. Én nem megyek vi sza magával. / lángoló arccal / Andránszky ur, mialatt a kesztyűt kerestük, megfogta a kezemet. De Magda. Igenis megfogta a kezemet. Erre én azt mondtam neki: "azo nal engedje el a kezemet, mert ha nem engedi el, akkorát áltok, hogy a szinház összeszalad. Erre 5 azt mondta, csal kiáltsak és nem engedte el a kezemet. Erre elkezdtem visítani, - erre felkiáltottak a földszintről a páholyba, hogy "Vigyék ki azt a gyereket!" Erre ő kirohant a páholyból és én utána. Hát ez nagyon érdekes. De kedves Andránszky ur, ezekután