Szenes Béla: Nem nősülök; Q 2499
- 22 - " csatlakozo +t magához valami nő, akit a pokolba kivántam. MAGDA: / nevetve / Jgy van, az a mániám volt. ANDRÁNSZKY: / megrémülve / Jaj, ne haragudjon... MAGDA: / nevetve / Akkor igazán haragudtam magára, ANDRÁNSZKY: Miért, K'nze.n tisztességes távolban maradtam. MAGDA: / kacé an / Éppen azért. Ha nem akart megszólítani, t kor miért jött uWíi&r? / Hirtelen Andránszky jelvényére mutatva / lt. .clja, ez micsoda? Sportjelvény? ANDRÁNSZKY: / mosolyogva / Olyasféle. M'GPA: Maga sokat sportol, - pedig vannak sportok, melyekkel megjárhat ja az ember, mert veszedelmesek. ANDRÁNSZKY: / a jelvénnyel játszva / Vannak viszont sportok, melyek megóvjá az embert a veszedelemtől. Ez olyan, KALOTAYNÉ: / nagy estélyi ruhában, bundában megjelenik, kelletlenül veszi tudomásul, hogy Andránszky Magdával van kettesben / Á bocsánat, ha zavarok. ANDRÁNSZKY: Kezét csókolom. A hölgyek? / be akarja őket mutatni /. KALOTAYNÉ: Ó, jó barátnők vagyunk, ugye édesem? MAGDA: A legjobbak édesem. KALOTAYNÉ: Hát kedves Laci, én utrakész vagyok, MAGDA: Hová mennek? ANDRÁNSZKY: Egy kia körséta végig az összes éjszakai helyeken. MAGDA: Rém guzi lehet, /hirtelen / Mondja: nem vinnének el engem? ANDRÁNSZKY: Ha jönne? - Doldogan. KALOTAYNÉ: / akinek ez nem tetszik / Nagyon kedves ötlet, de ha a mamád is el akarn* jönni g^rdenak, az ő ezámára már nincs he"»: a szánkóba: édesem. MAGDA: Minek a mama, hí«zen g&rdenak jó Äeezel te is, édesem. Mikor indulunk? ANT'R /JJSZKT s Pár psre ma Iva. MAGDA: Hát akkor felnézek a kabátomért. EGY TÁNCOS: / megjelenik jobbról és felkéri Kalotaynét /. ANDRANSZKY: Menjen csak, hiszen még vau ö»- perce. KALOTAYNÉ: Legalább megmutatom magának Laci az uj figuraácat, Nézze csak,
