Zalai Szalai László: Farsangi esküvő; Q 2494

Koiozsváry; Vén haramia! Hogy jár a szája! Ids gyere, fitfefe Itt a barackpálinka, - igyál inkább egyet, legalább addig is hallgatsz! Szuhay. Már ittam, utólagos jóváhagyás reményében! Koiozsváry

: No ezt sejthettem volna, te vén tolvaj. Add ide a kupicánat. /Kopogás, belép Szoboszlay,/ azoboszlya. /be, csizmás gazdanemes/ Adj Isten. Koiozsváry: Hozott Isten, öreg harcos. 3zoboszlayj az árgyélusát ennek a fagyos időnek, /Mialatt kezel Koiozsváryvai és Szuhayval./ ügy megfagyott a főd, hogy alig birják a fúrást az embereim. Koiozsváry: Abbiza erősen fagy, No, ülj le, öreg harcos. Szoboszlay

: /leül/ Te Sándor, adnál-e nekem vagy husz embert? JÓ nyomon vagyunk, nem szttbad most abbahagyni. De jó szaga van enték a barackpálinkának. Koiozsváry; Hát aztán baláltál már petxoleumot? Szoboszlay; Még nem. be mar nem vagyunk messze tőle. Szuhay. Igyák egy pohárkával, tekintetes uram, hátha jobban megy t öle a fúrás. Ha már olyan közel vannak a gázhoz, /Tölt,/ Koiozsváry; Hátszen, ha volna emberem, adnák én neked szívesen. De tudod, hogy itt minden a Sauhayé, ezé a haramiáé. Kérd tőle, bár hiába kéred, mert nincs ennek szive annyi se, mint egy cinegének, /Isznak./ nemzetes Szuhay. Nincs is a ibsikimtesda®» ur bolondságaira. De hogy meglássa, hogy ki Szuhay, husz emberem nyomban otthagyja a munkát és beáll kincskeresőnek a tekintetes ur fagyott fődjéhez, hogy a gáz vesse mór fel egyszer, lift