Vadady Albert: Csókolj meg János; Q 2487

- 33 Kalotay :Szóval nem igaz ? Farkas: Szó sinos róla,A legkellemesebb hangulatban beszélgettem Ukisasszonnyal mindvégig

.Es egyre jobban éreztem,hogy egyéniségem ellenállhatatlan varázsa«,. Kalotay:ligyan kérem... Farkas: Fedig igy történten nem vagyok egv beképzelt ember,de tény, hogy a kisasszon^agyon kitüntet Rokonszenvével .Például ma délelőtt felhivoít telefonon ós maidnem tiz percig csevegtünk, Kalotay :H át ezt nem hiszem. Farkas: Rögtön bebizonyitom.Van önöknél egy Robi nevű kutya,

eg}' Pipiske nevü kan^ri és egy zöld papag^ly ? Kalotay:(meglepetéssel) Van. Farkas: Tudniillik ezekről is csevegtünk a kisasszonnyal. Kalotay:(keserűen) Bemutatta az egész famili^t... Farkas: Tartom szerencsémnek.Megjegyzem,egy kitűnően fütyülő rigót magam is tudnék szálliéani csekély sz'z forintért.Remekül fújja a generáLnarsot. Kalotay:Szóval nemcsak feltaláló,de madárkereskedő is ? Farkas: Csak alkalmi

lag.Un élelmes ember voltam mindig.a legkisebb üzleti alkalmat is megragadtam,ahol keresni lehetett. Kalotay:(éllel) Szóval kitűnő üzletember.(kényszerű udvariassággal) foglaljon helyet. Farkas: Uh,köszönöm.(leül,körülnéz) Nagyon barátságos ez a 3zoba, (felveszi az asztalról a szivardobozt,belenéz) Vendégszivarok, vagy sajáf használatra ? Kalotay:Csak egy fajtát tartok. Farkas: Akkor csak finom lehet. Kalotay:psak tessék. Farkas: Uh,köszönöm.(belemarkol a dobozba ós zsebrevág egy csomó szivart; egyre rágyujt,elkónyelmeskedve fújja a füstöt) Remek».. Kalotay:(idegesen figyelt»nehezen kezdi) Figyeljen csak ide Farkas ur. Farkas: Parancsoljon kedves vezérem. Kalotay:Nekem az az érzésem,hogy alapjában véve Ön egy rendes ember. Faxkas: Bravó ! Tudtam én,hogy idejutunk.Aki engem közelebbről megismer .feltétlenül kitüntet a bizalmival. Kalotay:3eszéljünk tehát őszintén,minden gátlás nélkül. Farkas: Benne vagyok vezérem, Kalotay:Szóval ön azért akart öngyilkos lehnii.mert szerelmes a lányomba ? Farkas: Kérem,ezt ne firtassuk,Ugy történt minden,ahogy az újság megirta és punktum. Kalotay:De én szeretném lezárni ezt az ügyet az ön segitségével. Farkas: Miről van szó ? Kalotay:Nézze uram,ón jól ismerem a lányomat.Tudom,hogy egy jólelkű, de szeszélyes teremtés.Csak azért érdeklődik ön iránt,mert imponál neki,hogy megakart halni érte. Farkas: Hát ezt nem irom alá kedves vezérem, Ennek a rokonszenvnek sokkal mélyebbre ható gyökerei vannak. Kalotay:Bárhogy

an is áll a dolog,arra kerem Önt,ne érintkezzék többé a l

4ny ómmal.El a megteszi, szivesen állok rendelkezésére néhány ezer forinttal. Farkas: (meglepetéssel) Tessék?,..