Vadady Albert: Csókolj meg János; Q 2487

- 20 behangzó zajra) Kinyitottad bent az ablakot ? János: (nagyon ideges) Dehogy nyitottam. Farkas:ügy hallottam,hogy becsapódott, (jobbra indul) János: (visszatolja) Menj már.Majd én megnézem. Farkas:Ezt az idegességet...(indul,visszafordul) Két litert ? János: Bánom is én. Farkas:(boldogan) Tetszel nekem.Hiába,mégis csak a bihaiiFarkasok vére csörgedez benned.Az az érzésem,hogy sok szép éjszakát fogunk mi még átvirrasztani.(középen el) J-'nos: (megkönyebbiilten) Na,végre...(megnyit ja a jobb ajtót,beszól) Kijöhet. ..(pillanatnyi várakozás után,hangosabban) Kijöhet.(miután hi^ba v*r,be akar lépni,de visszalép,mert a középső ajtón erélyesen kopognak; idegesen beszól) Maradjon.Jön valaki....(gyorsan becsukja az ajtót,aztán közép fele,ahol ismét kopognak) lehet. 5. jelenet János.Rendőr,Klári Rendőr:(idősebb,bajuszos,kézenfogva huzza maga után a remegő Klárit) Jóestét. J^nos: (elképedve) Jóestét... Rendőr: (Klárihoz) ^Jöj jön csak bátran.Ne fóljen,amig engemet lát.(elengedi a kezét) Klári: ^lesütött fejjel,zavartan áll.ruháját tépdesi) János: (hol Klárira,hol a Rendőrre néz) Mi törtónt ?... Rendőr:Móg maga kérdi ? Szógyelj9 magát. János: Kérem,biztos ur ón nem értem... RendőríMit nem ért ? Nincs ebben semmi ördöngösség.Igaz,hogy ma állok előszőr ezen a poszton.de a bajtársam mindenről kioktatott tArról is,hogy mit csinál jak,ha egy hölgy kiugrik az ablakon. János: Az ablakon ?... Rendőr:Ne tessék mókázni.Csak egy lépésen mult.hogy a nyakamba nem ugrott a kedves felesége. János: a feleségem ?... Rendőr:Maga épen olyan felelős érte,mint az asszony. János: Nézze kérem... RendőríNincs időm vitázni.Örüljön,hogy épségben visszahoztam az is élete párját. János: Kérem,én örülök... Rendőr:Nem nagyon l

4tszik magán. János: Pedig ón határozottan örülök.(mosolyogni próbál) Rand őr .'Nahát akkor...Ez az ablak elég magas .Könnyen kitörhette volna a nyakát. János: De biztos ur, én nem tehetek róla... Rendőr:Micsoda ón zavartam ki az ablakon ? János: (ijedten hátrál) Nem,nem...A biztos ur nem zavarta ki... Rendőr: Nahát akkor.. .Iío^al'1 maga még egy ilyen csinos,szép teremtést? János: Hát igen...csinos,szép...de tessék megengedni nekem... Rendőr:Neázaporitsuk a szót.Nős ember vagyok ón is.,tudom,hogy a veszekedés csak arra jó,hogy kibékülés legyen a vége. János: Hallgasson meg kérem... Rendőr:Nem érek rá.a maguk dolga,hogy mért veszekedtek.Vagy kibékülnek